Magyar név: Szivárványos pisztráng
Angol név: Rainbow trout
Latin név: Onchorynchus mykiss (Walbaum, 1792)
Maximális mért tömeg: 7,2 kg
Átlagos tömeg: 0,25-0,35 kg
Maximális mért hossz: 0,6 m
Átlagos hossz: 0,25-0,35 m
Környezet: Édesvízi, brakkvízi környezet.
Előfordulása:
Őshazája Észak-Amerika csendes-óceáni partvidéke, de az Alaszkai félszigettel szemben levő ázsiai partvidékre is átterjed. Áttelepítettek Európába, Dél-Amerikába, Új-Zélandra, Ausztráliába, Japánba, Afrikába, Dél- és Kelet-Ázsiába. Lassúbb, nem annyira tiszta vizekben is megél, csak a hőmérséklete legyen hűvös, 20 C alatti.
Leírása:
Testalkata torpedó alakú, a sebes pisztrángnál kicsit oldalról lapítottabb, magasabb hátú. A szája kisebb, a felső állkapocs nem ér túl a szem hátsó szegélyen. A feje a testhez viszonyítva kisebb. A sebes pisztrángénál kisebb fogai vannak. A hátúszó és a farokúszó között zsírúszó található. A szivárványos pisztráng háta sötétszürke, kékesszürke, a has fele világosabb ezüstösen fehér. Az oldalvonal mentén és a kopoltyúfedőn végig egy rózsaszínes, irizáló szivárványos sáv található, amely ívási időszakban rikítóbb. A testen csak apró fekete vagy barnás fekete pöttyök találhatok.
Biológiája:
A pisztrángnevelő gazdaságok első számú hala. Szaporodása szeptembertől februárig tart. A lazacfélékre jellemző módon a folyók felső forrásvidéket keresi fel, ahol párosan ívik, a meder aljában kitisztított ívógödrökben. Az ikrák a víz hőmérsékletétől függően 30-60 nap alatt kelnek ki. Táplálékát elsősorban rovarok, lárvák, rákok és kisebb halak képezik.
Kereskedelmi formája: Előhűtött, nyers egész hal, file, füstölt egész hal.
Konyhatechnológia: Sütve sütőben, grillen, roston, serpenyőben, párolva, gőzölve
Ízmegállapítás: Íze tiszta, semleges, nem zsíros, nincs benne „Y” szálka. Húsának színe táplálkozásától függően az egész fehértől a lazacvörösig változik.
Kalóriatartalom: 100-116 kcal/100 g halhús
Zsírtartalom: 0,9-2,4 g/100 g
Omega-3: 1-1,4 g/100 g
ÉRDEKESSÉG
A szivárványos pisztráng a világ egyik legjobban kutatott es legnagyobb mennyiségben tenyésztett halfaja. Európába, Németországba 1882-ben telepítettek be. A régi történelmi Magyarország területére 1885-ben hoztak, ikra formájában. A magyar állam akkor az új halfaj meghonosítását elősegítendően 1897 es 1919 között 26 millió ikrát és ivadékot telepített az elő vizekbe. Ikrája nagy, 4-6 mm, kaviárt is készítenek belőle. Az egyik leggyorsabb halfajunk, a 30-60 km/h sebességet is képes elérni. A színét gyorsan tudja alakítani a környezet színárnyalatához, tónusához, néhány másodperc alatt kivilágosodik, vagy besötétedik. Kitenyésztettek arany és kék színváltozatokat is.
Forrás:
Szabó Péter – Hoitsy György: Halak és halételek, Corvina könyvkiadó, 2011
