Magyar név: Sima lepényhal
Angol név: Plaice
Latin név: Pleuronectes platessa (Linnaeus, 1758)
Maximális mért tömeg: 7 kg
Átlagos tömeg: 2,5-3,2 kg
Maximális mért hossz: 1,01 m
Átlagos hossz: 0,4-0,5 m
Környezet: Sósvízi környezet, 0-400 méter mélységig, 10-50 méter mélységben általában.
Előfordulása:
Atlanti-óceán északkeleti része, Északi-tenger, Atlanti-óceán déli része, Marokkó, Spanyolország, Franciaország, Földközi-tenger, Fekete-tenger.
Leírása:
Közepes méretű hal a lepényhalakra jellemző, lapos testtel. A halat nagyon apró pikkelyek borítják. A szemei nagyok, a szája kicsi, a teste fényesen csillogó, sötétbarnás színezetű, rozsdavörös, elszórtan elhelyezkedő, koncentrikus körök, foltok láthatóak rajta, beleértve az uszonyokat is, amelyek átlátszóak. A hasi része piszkosfehér.
Biológiája:
Fenéklakó hal, az olyan kissé homokos, iszapos vagy apró köves aljzatot kedveli, amelybe be tudja magát ásni az úszók csapásaival. Előszeretettel fogyasztja a tengerfenéken élő kisebb állatokat, puhatestűeket, tintahalakat, garnélarákokat, polipokat, tengeri csillagokat.
Kereskedelmi formája:
Előhűtött, nyers filé és szelet, egész hal, gyorsfagyasztott filé, szelet, egész hal.
Konyhatechnológia: Sütőben, serpenyőben sütve, grillezve, roston sütve, párolva, gőzölve.
Ízmegállapítás:
A sima lepényhal méltán népszerű az európai országokban, hiszen rendkívül ízletes, nagyszerűen és sokoldalúan elkészíthető. A sima lepényhal íze, mint a laposhalaké általában, korának és táplálékainak függvényében is változik. A fiatal lepényhalak íze kissé tejes jellegű, tisztán egyszerű, jól fűszerezhető és mentes minden erőteljes íztől. Az idősebb lepényhalak húsa, mivel ezek étrendjében már a kisebb rákok is szerepelnek, zamatosabb, kissé vajas jellegű, selymesen tömör állagú és nedvesen érzékeny.
Kalóriatartalom: 5 kcal/100 g
Zsírtartalom: 1,4 g/100 g
Omega-3: jó
ÉRDEKESSÉG
Németország északi részének és a dán konyhának egyik sajátossága az európai lepényhal, azaz a sima lepényhal. Számos fűszerezési módszert ismernek e nagyszerű hal ízletes elkészítésére, de talán a legérdekesebb az a dán recept, amelyben a lepényhalfiléket fűszerezett darált rákhússal vagy füstölt sajtos rizsmasszával megtöltik, felcsavarják, panírozzák és a forró bő olajban történő elősütés után forró sütőben készre sütik.
Forrás:
Szabó Péter – Hoitsy György: Halak és halételek, Corvina könyvkiadó, 2011
