Magyar név: Fehér busa
Angol név: Silver carp
Latin név: Hypophtmalmichthys molitrix(Valenciennes, 1844)
Maximális mért tömeg: 61 kg
Átlagos tömeg: 1,5-6 kg
Maximális mért hossz: 1-1,5 m
Átlagos hossz: 0,4-0,5 m
Környezet: Édesvízi környezet.
Előfordulása: A fehér busa a földünkön széles körben elterjedt halfaj, de nagy mennyiségben inkább csak az ázsiai országokban és Európa vizeiben található meg.
Leírása:
A fehér busa teste oldalról erősen lapított, közepes testmagasságú hal. A feje kisebb, mint közeli rokonáé, a pettyes busáé. A szája felső állású, a homloka széles és vaskos. A hátúszója viszonylag kicsi, a szegélye majdnem egyenes, a többi úszója jól fejlett. A háta szürke, esetleg zöldes árnyalatú, oldalai és a hasi része ezüstös csillogású. A hát- és a farokúszó szürke, a többi úszó sárgás árnyalatú.
Biológiája:
A kínai folyókból származó busa nemesítésének és gazdasági tenyésztésének évezredes hagyománya van. Kínából indult el az 1950-es években világhódító körútjára, amikor is eljutottak az ivadékok Japántól Dél-Amerikáig, Ausztráliától Európáig. Napjainkban az elterjedését nem lehet 100 százalékban megállapítani, annál inkább nem, mert akad olyan ország, ahol néhány év után felhagytak a fehér busa honosítási kísérleteivel.
Kereskedelmi formája: Előhűtött és élő egészhal, előhűtött és gyorsfagyasztott szelet, filé.
Konyhatechnológia: Sütőben, serpenyőben sütve, grillezve, roston sütve, párolva, gőzölve, főzve.
Ízmegállapítás: Húsa száraz, fehér színű, ízét nyári időszakban meghatározza az általa elfogyasztott algák íze, téli időszakban, amikor nem táplálkozik, kitisztul, íze semleges lesz, de szálkás.
Kalóriatartalom: 94 kcal/100 g
Zsírtartalom: 9-16 g/100 g
Omega-3: 1-1,1 g
ÉRDEKESSÉG
A magyarországi tógazdaságok a fehér busa hasznosítása révén gazdaságilag jelentős fajjal gyarapodtak. Az amurhoz hasonló az ívása, ha a folyók vizének hőmérséklete meghaladja a 20 fokot, a nyílt vízen kezd ívni. A kibocsátott 1-1,5 mm átmérőjű ikra rövid idő alatt négyszeresére duzzad, és kikelésig a vízben lebegve fejlődik. A fehér busa természetes szaporodása biztosnak tekinthető a Tisza magyarországi szakaszán is. A fehér busa egyik jellegzetessége a kopoltyútüskéiből kifejlődött szűrőszerv, aminek a segítségével kiszűri az algákat és a vízben lebegő detrituszt, amit elfogyaszt.
Forrás:
Szabó Péter – Hoitsy György: Halak és halételek, Corvina könyvkiadó, 2011
